Sziklakertek
Sziklakertek építése
Mikor sziklakertekről beszélünk, alapvetően két csoportot kell megkülönböztetni egymástól. Az egyik a “sziklás évelőágy”, ami leginkább azt jelenti, hogy egy általánosnak mondható évelőágyban sziklákat helyezünk el, random módon vagy lépcsőzetesen elhelyezve azokat. A lágyszárú növények között 30-40 cm-es, általános törpecserjék is helyet kapnak. Az ilyen típusú sziklakertek számára megfelelő a normál kerti talaj, az öntözés az általános virágágyakhoz hasonlóan leginkább csepegtető öntözéssel történik.
A másik a természetben található hegyvidéki, sziklás környezetet sokkal jobban imitáló, kőszórásokkal tarkított, jórészt alacsony, párnás növekedésű, valódi sziklakerti évelőkkel beültetett sziklakert. A csupán néhány cm-es magasságot elérő lágyszárúakat kiegészíthetjük nagyon lassan növő, hegyvidékekről származó örökzöld törpecserjékkel, amik méretükkel nem konkurálnak a párnás növényekkel.
Ez utóbbi esetében sokkal fontosabb a megfelelő drainréteg (vízelvezető réteg, jellemzően coulékavics réteg a sziklakert területe alatt) kialakítása, mivel a valódi sziklakerti évelők nagy része érzékeny a sok vízre. Ezek a növények sokkal inkább szárazságtűrők, mint hagyományos évelő társaik, az egészséges növekedéshez jobban igénylik a napot és a meleget. A talaj szempontjából pedig a humuszban gazdag, kissé homokos föld a legideálisabb, amin a víz könnyen átfut, de a humusznak köszönhetően azért a víz mérsékelt raktározására is képes. Ezeknél a sziklakerteknél a csepegtető öntözés értelemszerűen nem jöhet szóba, mivel a csövek takarása nem lehetséges, így azok a látványt teljesen elrontanák. Az öntözés megoldható mikro öntözőfejekkel, de teljesen el is hagyhatjuk azt. Ha a sziklakert csak szukkulens növényekből áll (varjúhájak, kőtörőfüvek stb.), akkor csak a nyári nagy kánikulában van szükség hetente egy vagy kétszeri öntözésre, amit kézi erővel kényelmesen meg lehet oldani.
Mikor sziklakertekről beszélünk, alapvetően két csoportot kell megkülönböztetni egymástól. Az egyik a “sziklás évelőágy”, ami leginkább azt jelenti, hogy egy általánosnak mondható évelőágyban sziklákat helyezünk el, random módon vagy lépcsőzetesen elhelyezve azokat. A lágyszárú növények között 30-40 cm-es, általános törpecserjék is helyet kapnak. Az ilyen típusú sziklakertek számára megfelelő a normál kerti talaj, az öntözés az általános virágágyakhoz hasonlóan leginkább csepegtető öntözéssel történik.
A másik a természetben található hegyvidéki, sziklás környezetet sokkal jobban imitáló, kőszórásokkal tarkított, jórészt alacsony, párnás növekedésű, valódi sziklakerti évelőkkel beültetett sziklakert. A csupán néhány cm-es magasságot elérő lágyszárúakat kiegészíthetjük nagyon lassan növő, hegyvidékekről származó örökzöld törpecserjékkel, amik méretükkel nem konkurálnak a párnás növényekkel.
Ez utóbbi esetében sokkal fontosabb a megfelelő drainréteg (vízelvezető réteg, jellemzően coulékavics réteg a sziklakert területe alatt) kialakítása, mivel a valódi sziklakerti évelők nagy része érzékeny a sok vízre. Ezek a növények sokkal inkább szárazságtűrők, mint hagyományos évelő társaik, az egészséges növekedéshez jobban igénylik a napot és a meleget. A talaj szempontjából pedig a humuszban gazdag, kissé homokos föld a legideálisabb, amin a víz könnyen átfut, de a humusznak köszönhetően azért a víz mérsékelt raktározására is képes. Ezeknél a sziklakerteknél a csepegtető öntözés értelemszerűen nem jöhet szóba, mivel a csövek takarása nem lehetséges, így azok a látványt teljesen elrontanák. Az öntözés megoldható mikro öntözőfejekkel, de teljesen el is hagyhatjuk azt. Ha a sziklakert csak szukkulens növényekből áll (varjúhájak, kőtörőfüvek stb.), akkor csak a nyári nagy kánikulában van szükség hetente egy vagy kétszeri öntözésre, amit kézi erővel kényelmesen meg lehet oldani.