Tavaszi metszés
A kártevők és kórokozók megtizedelése egész éven át tartó feladat (a totális irtás nem lehetséges és nem is cél, mert azt csak súlyos környezeti károk okozásával végezhetnénk el). A kártevők és kórokozók irtását legkönnyebben és leghatékonyabban tavasszal végezhetjük el. Ráadásként, ha jól választunk, mindezt környezetbarát vegyszerekkel érhetjük el. A kémiai védekezésen túl a fertőzött – ez lehet élő növényi rész is (rügyek, kéreg) –, s az elhalt részek, lehullott levelek eltávolításával tehetünk legtöbbet a növények egészsége érdekében.
Metszés
Gyümölcsfák
Cél: egészséges gyümölcsből minél több
Fontos: a gyümölcs
A termőrészek mennyiségét a fa méretéhez és az egészségi állapotához igazítjuk, ez utóbbi befolyásolja a termőrészek méretét és mennyiségét.
Dísznövények
Cél: díszítő érték megtartása, növelése, a kert növényeinek egymáshoz igazítása
Fontos: díszítő érték
Virággal és levéllel díszítő növények:
A virágrügy kialakulásának ideje határozza meg a metszés idejét.
Levéllel díszítő növények:
Az örökzöld növények is váltják a levelüket, ezáltal felkopaszodhatnak. Ezt metszéssel lehet megakadályozni.
Gyümölcsfák:
Ezek a fák sokféle termőrészen hoznak gyümölcsöt – termővessző, termődárda, termőnyárs. Ezeken helyezkednek el a virágrügyek. Az alapvető fontosságú, hogy felismerjük, az adott fa hol hozza termései döntő többségét (ez minden fajnál adott). Ezeket kell megvédenünk és helyzetbe hoznunk, illetve ritkítani, ha a növény hosszú távú igénye ezt kívánja (inkább a növekedésre fordítsa az energiáját, ne a termésképzésre).
Például: A cseresznye a rövid termőrészeken hozza a gyümölcsei döntő többségét, ha ezeket levágjuk, termés hiányába a fa növekedésre fordítja minden erejét. Ha azonban, a hajtásvégeket vágjuk le, akkor átmenetileg a termésképzésre serkentjük. Egy Golden almafánál, ha minden vesszőt félbevágunk, nem lesz termés csak vegetatív növekedés, ha azonban nem metsszük meg egyáltalán a fát, akkor minimális növekedés mellett túl sok gyümölcsöt próbál kinevelni a fa.
Ha a termőrészek túlnyomó többségét levágjuk, rossz metszéssel, nem csak az adott évben nem lesz termés, de ez által a fa minden energiáját növekedésre fordítja, ami nem kívánatos – ki szereti a 7 méteres almafát, amiről nem lehet leszedni a gyümölcseit. Évekbe telik, amíg ezt az almafát jó metszéssel vissza lehet hozni.
Azért, hogy ez ne következhessen be, kifejlesztettek koronaformákat, amik az adott gyümölcsfáknak (és alanynak) a legmegfelelőbbek. Almánál közepesen erős alany kombinációjában az orsó koronaforma, gyenge növekedésű alanynál a karcsú orsóforma ajánlott.
Alma metszése:
Az alma ebből a szempontból egy speciális faj, mert 3 alcsoportra különíthető, hogy hol hozza a termését, ezért más és más módon kell metszeni. Ilyen például a Golden és a Jonatán.
1. Végen termő: Az ide tartozó alma fajtáknál csakis a szálvesszős metszési mód alkalmazható, mert, ha a vesszőt megvágjuk, azzal termésmennyiséget vesztünk. Ez csak akkor alkalmazható, ha indokolt a virágrügy mennyisége miatt, illetve növényvédelmi szempontból – lisztharmattal fertőzött ágrész levágása. Egyéb esetben a szálvesszőket távolítjuk el. Hogy melyik vesszőt hagyjuk meg azt a vessző egészségi állapota, a térállása és a virágrügyek száma alapján döntjük el.
2. A vessző közepén hozza a termést: Ennél a fajtacsoportnál még mindig a szálvesszős metszésmód a legjobb, de itt már bele lehet vágni a vesszőbe, mert a termés legnagyobb része a szálvessző középső egyharmadában található.
3. A vessző első egy harmadában hozza a termést: Biztonságosabb ennél a fajtakörnél is a szálvessző alkalmazása, de nagyobb gyakorlat esetén alkalmazható a vesszők visszavágása is „köcsögfa”. De ez a metszési forma már elavultnak minősül, illetve nagyon könnyen évekre el lehet rontani a fát, ha helytelenül alkalmazzák.
A fenti 3 metszéssel azt határoztuk meg, hogy az adott fának a vesszőjével mit szabad és mit nem csinálni. Ennek a tudásnak a birtokában alakítjuk ki a gyümölcsfa koronáját, ami többfajta lehet. A 3 leggyakoribb a normál, nagy almafa, ennél jelentősen kisebb az orsókorona forma, és a legkisebb helyigényű a karcsúorsó forma. Ez utóbbi kettőt ajánlom kiskerti gyümölcsösbe.
Kajszibarack metszése:
Ha lehet, csak enyhén szabad megvágni, erős metszésre erős növekedéssel válaszol a fa. A fa növekedését terméssel lehet visszafogni, ami kevés metszéssel jár. Inkább lesúlyozni, vagy lekötözni kell a vesszőket a helyes irányba és csak végső esetben vágni.
Őszibarack metszése:
Legújabb megfigyelés szerint a szálvesszőket nem vágjuk (félbe) meg, hanem vagy hagyjuk meg, vagy tőből távolítsuk el. Egy átlagos kondícióban lévő fa 40-60 szálvesszőt bír el. Itt fontos megemlíteni a felkopaszodás veszélyét, mert az őszibarack mindig a legfelső vesszeit táplálja legjobban, és ha nem vágjuk meg elég alaposan a fát, akkor csak a legfelső vesszők lesznek alkalmasak arra, hogy meghagyjuk az azévi termésre. A problémát úgy tudjuk a legjobban kivédeni, ha a vesszőinek a két harmadát, vagy több mint a felét eltávolítjuk, mert akkor a lenti részeken is megfelelő minőségű vesszőket nevel a fa, amikre vissza tudjuk metszeni, így nem kopaszodik fel és termést is nevel.
Szilva metszése:
A szilvával nincs sok dolgunk. Alakító metszést kell csak alkalmazni. Ami azt jelenti, hogy a koronának az átszellőzését kell kialakítani, ami növényvédelmi szempontból fontos, illetve a fa belsejébe is eljusson a fény, így a belső részeken is jobban kötődik termés.
Cseresznye és meggy metszése:
A cseresznyénél arra kell figyelni, hogy megfelelően nagy térállásba ültessük, mert abból nem létezik jelenleg kis fa. Ha erre ügyelünk, akkor az alakító metszésen kívül nincs más dolgunk a fával.
A meggyel ugyanez a helyzet. Itt is a csúcsdominanciát meg kell tartani és orsóformára metszeni. Meggyből van kisebb fa is, ezt lehet kisebb térállással ültetni.
Körte metszése:
A körte a termés nagy részét közepesen hosszú vagy rövid termőrészeken hozza, ezért a körtefa nem hoz jelentős hosszú vesszőket megfelelő metszés esetén. A körtefánál, ha az már elérte a végleges méretét, akkor onnantól kezdve arra kell figyelni, hogy a képes túlteremni magát. Ez azt jelenti, hogy annyi termést hoz, ami miatt a fa növekedése gyakorlatilag leáll, nem hoz új vesszőket, ezért a termőrészekből kell ilyenkor ritkítani. Úgy kell metszeni, hogy egyensúly legyen a termés és a fa növekedése között.
Ha a fa még nem fejlődött ki teljesen, akkor a vázkarok kialakítására kell hangsúlyt fektetni, hogy azok megfelelő távolságra legyenek egymástól és megfelelő irányba növekedjenek. Ez évekre meghatározza a körtefa termőképességét.
Kiskerti szőlő metszése:
Többfajta művelési mód létezik – bakszőlő, kordonszőlő, lugas szőlő. Mindhárom művelési módnál váltócsapos metszést ajánlom. (Itt is létezik szálvesszős metszésmód, de az nagyobb körültekintést igényel és több zöldmunkát.) A váltócsap azt jelenti, hogy egy hosszú, 4-5 rügyes, és egy rövid 2 rügyes vesszőt vágunk. A hosszú csapon termést hoz a szőlő, a röviden pedig 2 új ágat. Jövőre az idei hosszú csapot, ahol a termés volt levágjuk tőből, és az újonnan hozott 2 új ág közül az egyiket hosszúra, a másikat rövidre vágjuk. A csapok közti távolság függ a művelés módjától.
Fiatal fák alakító metszése:
Ebben az esetben a prioritás nem a gyümölcsé, hanem a fa formája és a jövőbeli termőrész és termőalapok kialakítása. Általánosságban a fák sudarát nem vágjuk ki és a vázágak között minimum 10-15 cm távolságot hagyunk a törzsön, különben később terhelés alatt széthasadhat a fa.
Levéllel díszítő növények:
Örökzöldek:
3-4 évente azok is cserélik a levelüket. Ha a metszést elhanyagoljuk, akkor felkopaszodhat a növény belső része. Ha egy metszéssel akarjuk visszahozni az elhanyagolt növényt, akkor ez a kopasz rész előtűnhet és pont a díszítő értékét tesszük tönkre, ezért fontos a növény rendszeres gondozása, metszése. Ez a juvenelitást fenntartó metszés.
Lombhullatók:
Az alakító metszést mindenféle képen a levél nélküli időszakra, kora tavaszra időzítsük. Ha az alakító metszést jól csináljuk, akkor a fenntartó metszésre nincs szükség év közben, ez alól kivétel a sövény.
Virággal díszítő növények:
A virágrügy kialakulása szerint két nagy csoport van, az egyik a kora tavasszal virágzók, a másik késő tavasszal virágzó növények.
Kora tavasszal virágzók:
Előző évben kialakul a virágrügye – aranyvessző (pl.: Forsytia x intermedia/aranyvessző, Syringa vulgaris/orgona, Viburnum opulus Roseum/labdarózsa, Prunus triloba/babarózsa). Ezeket kora tavasszal nem érdemes metszeni, mert a virágrügyet is levágjuk. Virágzás után, június közepén célszerű metszeni.
Késő tavasszal virágzó növények:
Ebbe a csoportba azok a növények tartoznak, amelyek először hajtást és levelet hoznak, és azokon hozzák ki a virágot (pl.: Philadelphus coronarius/jezsámen, Deutzia scabra/magas gyöngyvirágcserje). Ezeket kora tavasszal, rügypattanás előtt metsszük.
Metszés
Gyümölcsfák
Cél: egészséges gyümölcsből minél több
Fontos: a gyümölcs
A termőrészek mennyiségét a fa méretéhez és az egészségi állapotához igazítjuk, ez utóbbi befolyásolja a termőrészek méretét és mennyiségét.
Dísznövények
Cél: díszítő érték megtartása, növelése, a kert növényeinek egymáshoz igazítása
Fontos: díszítő érték
Virággal és levéllel díszítő növények:
A virágrügy kialakulásának ideje határozza meg a metszés idejét.
Levéllel díszítő növények:
Az örökzöld növények is váltják a levelüket, ezáltal felkopaszodhatnak. Ezt metszéssel lehet megakadályozni.
Gyümölcsfák:
Ezek a fák sokféle termőrészen hoznak gyümölcsöt – termővessző, termődárda, termőnyárs. Ezeken helyezkednek el a virágrügyek. Az alapvető fontosságú, hogy felismerjük, az adott fa hol hozza termései döntő többségét (ez minden fajnál adott). Ezeket kell megvédenünk és helyzetbe hoznunk, illetve ritkítani, ha a növény hosszú távú igénye ezt kívánja (inkább a növekedésre fordítsa az energiáját, ne a termésképzésre).
Például: A cseresznye a rövid termőrészeken hozza a gyümölcsei döntő többségét, ha ezeket levágjuk, termés hiányába a fa növekedésre fordítja minden erejét. Ha azonban, a hajtásvégeket vágjuk le, akkor átmenetileg a termésképzésre serkentjük. Egy Golden almafánál, ha minden vesszőt félbevágunk, nem lesz termés csak vegetatív növekedés, ha azonban nem metsszük meg egyáltalán a fát, akkor minimális növekedés mellett túl sok gyümölcsöt próbál kinevelni a fa.
Ha a termőrészek túlnyomó többségét levágjuk, rossz metszéssel, nem csak az adott évben nem lesz termés, de ez által a fa minden energiáját növekedésre fordítja, ami nem kívánatos – ki szereti a 7 méteres almafát, amiről nem lehet leszedni a gyümölcseit. Évekbe telik, amíg ezt az almafát jó metszéssel vissza lehet hozni.
Azért, hogy ez ne következhessen be, kifejlesztettek koronaformákat, amik az adott gyümölcsfáknak (és alanynak) a legmegfelelőbbek. Almánál közepesen erős alany kombinációjában az orsó koronaforma, gyenge növekedésű alanynál a karcsú orsóforma ajánlott.
Alma metszése:
Az alma ebből a szempontból egy speciális faj, mert 3 alcsoportra különíthető, hogy hol hozza a termését, ezért más és más módon kell metszeni. Ilyen például a Golden és a Jonatán.
1. Végen termő: Az ide tartozó alma fajtáknál csakis a szálvesszős metszési mód alkalmazható, mert, ha a vesszőt megvágjuk, azzal termésmennyiséget vesztünk. Ez csak akkor alkalmazható, ha indokolt a virágrügy mennyisége miatt, illetve növényvédelmi szempontból – lisztharmattal fertőzött ágrész levágása. Egyéb esetben a szálvesszőket távolítjuk el. Hogy melyik vesszőt hagyjuk meg azt a vessző egészségi állapota, a térállása és a virágrügyek száma alapján döntjük el.
2. A vessző közepén hozza a termést: Ennél a fajtacsoportnál még mindig a szálvesszős metszésmód a legjobb, de itt már bele lehet vágni a vesszőbe, mert a termés legnagyobb része a szálvessző középső egyharmadában található.
3. A vessző első egy harmadában hozza a termést: Biztonságosabb ennél a fajtakörnél is a szálvessző alkalmazása, de nagyobb gyakorlat esetén alkalmazható a vesszők visszavágása is „köcsögfa”. De ez a metszési forma már elavultnak minősül, illetve nagyon könnyen évekre el lehet rontani a fát, ha helytelenül alkalmazzák.
A fenti 3 metszéssel azt határoztuk meg, hogy az adott fának a vesszőjével mit szabad és mit nem csinálni. Ennek a tudásnak a birtokában alakítjuk ki a gyümölcsfa koronáját, ami többfajta lehet. A 3 leggyakoribb a normál, nagy almafa, ennél jelentősen kisebb az orsókorona forma, és a legkisebb helyigényű a karcsúorsó forma. Ez utóbbi kettőt ajánlom kiskerti gyümölcsösbe.
Kajszibarack metszése:
Ha lehet, csak enyhén szabad megvágni, erős metszésre erős növekedéssel válaszol a fa. A fa növekedését terméssel lehet visszafogni, ami kevés metszéssel jár. Inkább lesúlyozni, vagy lekötözni kell a vesszőket a helyes irányba és csak végső esetben vágni.
Őszibarack metszése:
Legújabb megfigyelés szerint a szálvesszőket nem vágjuk (félbe) meg, hanem vagy hagyjuk meg, vagy tőből távolítsuk el. Egy átlagos kondícióban lévő fa 40-60 szálvesszőt bír el. Itt fontos megemlíteni a felkopaszodás veszélyét, mert az őszibarack mindig a legfelső vesszeit táplálja legjobban, és ha nem vágjuk meg elég alaposan a fát, akkor csak a legfelső vesszők lesznek alkalmasak arra, hogy meghagyjuk az azévi termésre. A problémát úgy tudjuk a legjobban kivédeni, ha a vesszőinek a két harmadát, vagy több mint a felét eltávolítjuk, mert akkor a lenti részeken is megfelelő minőségű vesszőket nevel a fa, amikre vissza tudjuk metszeni, így nem kopaszodik fel és termést is nevel.
Szilva metszése:
A szilvával nincs sok dolgunk. Alakító metszést kell csak alkalmazni. Ami azt jelenti, hogy a koronának az átszellőzését kell kialakítani, ami növényvédelmi szempontból fontos, illetve a fa belsejébe is eljusson a fény, így a belső részeken is jobban kötődik termés.
Cseresznye és meggy metszése:
A cseresznyénél arra kell figyelni, hogy megfelelően nagy térállásba ültessük, mert abból nem létezik jelenleg kis fa. Ha erre ügyelünk, akkor az alakító metszésen kívül nincs más dolgunk a fával.
A meggyel ugyanez a helyzet. Itt is a csúcsdominanciát meg kell tartani és orsóformára metszeni. Meggyből van kisebb fa is, ezt lehet kisebb térállással ültetni.
Körte metszése:
A körte a termés nagy részét közepesen hosszú vagy rövid termőrészeken hozza, ezért a körtefa nem hoz jelentős hosszú vesszőket megfelelő metszés esetén. A körtefánál, ha az már elérte a végleges méretét, akkor onnantól kezdve arra kell figyelni, hogy a képes túlteremni magát. Ez azt jelenti, hogy annyi termést hoz, ami miatt a fa növekedése gyakorlatilag leáll, nem hoz új vesszőket, ezért a termőrészekből kell ilyenkor ritkítani. Úgy kell metszeni, hogy egyensúly legyen a termés és a fa növekedése között.
Ha a fa még nem fejlődött ki teljesen, akkor a vázkarok kialakítására kell hangsúlyt fektetni, hogy azok megfelelő távolságra legyenek egymástól és megfelelő irányba növekedjenek. Ez évekre meghatározza a körtefa termőképességét.
Kiskerti szőlő metszése:
Többfajta művelési mód létezik – bakszőlő, kordonszőlő, lugas szőlő. Mindhárom művelési módnál váltócsapos metszést ajánlom. (Itt is létezik szálvesszős metszésmód, de az nagyobb körültekintést igényel és több zöldmunkát.) A váltócsap azt jelenti, hogy egy hosszú, 4-5 rügyes, és egy rövid 2 rügyes vesszőt vágunk. A hosszú csapon termést hoz a szőlő, a röviden pedig 2 új ágat. Jövőre az idei hosszú csapot, ahol a termés volt levágjuk tőből, és az újonnan hozott 2 új ág közül az egyiket hosszúra, a másikat rövidre vágjuk. A csapok közti távolság függ a művelés módjától.
Fiatal fák alakító metszése:
Ebben az esetben a prioritás nem a gyümölcsé, hanem a fa formája és a jövőbeli termőrész és termőalapok kialakítása. Általánosságban a fák sudarát nem vágjuk ki és a vázágak között minimum 10-15 cm távolságot hagyunk a törzsön, különben később terhelés alatt széthasadhat a fa.
Levéllel díszítő növények:
Örökzöldek:
3-4 évente azok is cserélik a levelüket. Ha a metszést elhanyagoljuk, akkor felkopaszodhat a növény belső része. Ha egy metszéssel akarjuk visszahozni az elhanyagolt növényt, akkor ez a kopasz rész előtűnhet és pont a díszítő értékét tesszük tönkre, ezért fontos a növény rendszeres gondozása, metszése. Ez a juvenelitást fenntartó metszés.
Lombhullatók:
Az alakító metszést mindenféle képen a levél nélküli időszakra, kora tavaszra időzítsük. Ha az alakító metszést jól csináljuk, akkor a fenntartó metszésre nincs szükség év közben, ez alól kivétel a sövény.
Virággal díszítő növények:
A virágrügy kialakulása szerint két nagy csoport van, az egyik a kora tavasszal virágzók, a másik késő tavasszal virágzó növények.
Kora tavasszal virágzók:
Előző évben kialakul a virágrügye – aranyvessző (pl.: Forsytia x intermedia/aranyvessző, Syringa vulgaris/orgona, Viburnum opulus Roseum/labdarózsa, Prunus triloba/babarózsa). Ezeket kora tavasszal nem érdemes metszeni, mert a virágrügyet is levágjuk. Virágzás után, június közepén célszerű metszeni.
Késő tavasszal virágzó növények:
Ebbe a csoportba azok a növények tartoznak, amelyek először hajtást és levelet hoznak, és azokon hozzák ki a virágot (pl.: Philadelphus coronarius/jezsámen, Deutzia scabra/magas gyöngyvirágcserje). Ezeket kora tavasszal, rügypattanás előtt metsszük.